Nem állítom, hogy a sikeresen abszolvált vastagbélműtétemet követő hazatérésem első időszaka a boldog gondtalanság állapotában telt, de mégis kezdett egy kis biztonságérzetem kialakulni saját fizikai kvalitásaim tekintetében, ahogyan igyekeztem behozni a közös játékokat illető tetemes lemaradásomat…

Vastagbélműtétem utáni kórházi tartózkodásom során rá kellett jönnöm, hogy még a legjobban várt búcsú is hordoz magában valami szomorkás fényt. A pár nap alatt totálisan beszűkült tudatállapotomban elkezdtem ragaszkodni a mennyezetre szerelt, működésképtelen televíziókészülék látványához, a vénámba…

Abban biztos vagyok, hogy a legideálisabb beteget nem rólam mintázták. Az átlagnál minden bizonnyal többet parázok, és ennek sajnos a kívántnál jóval gyakrabban sikerült hangot adnom a vastagbélműtétem miatt véghezvitt kórházban tartózkodásom során. De bárhogy is nézek így utólag egy-két szituációt…