Csakazértis hős leszek!

Csakazértis hős leszek!


15. Az örvény legmélyén - avagy a negyedik kemo és ami utána van

2019. október 10. - falkatehén

Valahogy úgy képzelem, hogy ha valaki örvénybe keveredik, akkor az egészen addig tehetetlenül rántja le, amíg el nem éri a talajt. És ha nem fullad meg addig, akkor onnan van esély elrugaszkodni felfelé. De lehetőleg egy teljesen más irányba, mert ellenkező esetben az ember visszatér ugyanoda,…

Tovább

14. Mint a mérgezett egér - avagy rövid kapcsolatom az antidepresszánsokkal

Na, tessék, megint az egerekkel jövök... Pedig nem tartoznak a kedvenc állataim közé, de ezt talán jól példázza eddigi hasonlataim halmaza; ahányszor a számra veszem a nevezetes rágcsáló nevét, csakis negatív értelemben teszem. Nem tehetek róla; olybár tűnik, hogy a nem kívánatos…

Tovább

13. Az "élet" megy tovább - avagy a második, harmadik kemo

Dr. Nyugalom tagadhatatlanul számtalanszor elmondta, hogy dacára a daganatos megbetegedésemnek, éljem az életemet tovább, mint minden más ember, de valahogy a kéthetente 48 órára rám kerülő vegyszer ezt a bizonyos életet eléggé megnehezíti, a napokig kifektető mellékhatások pedig ideiglenesen szinte…

Tovább

12. Önmagam után kutatva - avagy a mongol futóegér módra szaporodó mellékhatások

Gyerekkoromban anyukám "bármit a gyerekekért"-mentalitásának köszönhetően mindig volt valamilyen háziállatunk. Többnyire egyszerre többféle is. Így nővéremmel szerencsénk volt megosztani a szobánkat gigantikusra megnövő házinyúllal, fejünkön pihengető papagájjal, angolkóros macskával, WC csészéből…

Tovább
süti beállítások módosítása