Nagyon úgy fest, hogy ez a bejegyzés valamifajta köszönetnyilvánítás lesz, hiszen tény és való, hogy a fent nevesített intézményből a műtétemet követő 6. napon történő szűrkirakásom okán celebrált búcsúzkodás során az aktuális nővérnek önkéntelenül azt találtam mondani, hogy "nagyon jól éreztem itt…

Az utóbbi időszak bátran mondhatom, hogy sokmindenre megtanított; nagyon úgy tűnik viszont, hogy a következő nehéz, több dolgozattal operáló tananyag a csontigható bizonytalanság lesz. Hogy erről most éppen a SOTE I. sz. sebészete gondoskodik, az majdnem részletkérdés. Bár tény, hogy folytathatta…

Az elmúlt hetekben minden erőmmel azon voltam, hogy attól a bizonyos birkanyájtól, ami a daganatos megbetegedés diagnózisát egyenlővé teszi a gyors halál ítéletével, elszakadjak, viszont ezzel egyidőben az orvosok, a környezetem, mint a vérszemet kapott, szagot fogott terelőkutyák minden…

Abban biztos vagyok, hogy a legideálisabb beteget nem rólam mintázták. Az átlagnál minden bizonnyal többet parázok, és ennek sajnos a kívántnál jóval gyakrabban sikerült hangot adnom a vastagbélműtétem miatt véghezvitt kórházban tartózkodásom során. De bárhogy is nézek így utólag egy-két szituációt…

A bársonyfüggöny legördült, a taps elült... a nézőtér műtő kiürült. A sikeresnek mondott vastagbélműtétem utáni estén érzett eufórikus boldogságom a következő napra fájdalommal lesúlyozott kiszolgáltatottságérzetbe merült, lehúzva a pokol fenekére.

Vastagbélműtétem okán véghezvitt kórházba vonulásom, majd oda történő befogadásom egyik jelképes eseménye volt a kórházi karszalag rögzítése. Új idők járnak már itt kéremszépen; sehol egy név, sehol egy dátum, csak vonalkód és szám. Viszont a rabosításom egyik legtalálóbb megjegyzése is ehhez a…

Valójában a májusban kinyomozott májáttétes vastagbéldaganatom kapcsán már az ilyen-olyan vizsgálatok okozta tortúrák során úgy éreztem: én már eleget voltam rákos, ez már most több nyűg volt, mint amire az én kényes, tűfóbiás szervezetem fel van készülve, eleget vezekeltem, most jöhet az új,…