Nagyon úgy fest, hogy ez a bejegyzés valamifajta köszönetnyilvánítás lesz, hiszen tény és való, hogy a fent nevesített intézményből a műtétemet követő 6. napon történő szűrkirakásom okán celebrált búcsúzkodás során az aktuális nővérnek önkéntelenül azt találtam mondani, hogy "nagyon jól éreztem itt…

Az utóbbi időszak bátran mondhatom, hogy sokmindenre megtanított; nagyon úgy tűnik viszont, hogy a következő nehéz, több dolgozattal operáló tananyag a csontigható bizonytalanság lesz. Hogy erről most éppen a SOTE I. sz. sebészete gondoskodik, az majdnem részletkérdés. Bár tény, hogy folytathatta…

Nyolc hónapja próbálok jó képet vágni az elcseszett életemhez, egészségemhez, utolsó erőmet összeszedve átnavigálni az agyonzúzott, meglékelt hajómat a viharos tengeren, hogy más vizekre jutva, megdicsőülve nyerjem el mesebeli méltó jutalmamat, de ez a hívatlan vendég, ez a rohadt kétségbeesés…