Mindig boldogan veregetem meg virtuálisan a hátamat, amikor bármi apró bizonyítékot vélek felfedezni, ami a változásomat támasztja alá. Még akkor is, ha ehhez alkalmasint "hajléktalanná" vagy "felnőtt kinézetűvé" kell válnom. Az meg, hogy ezek a jelek ráadásul sokszor kabaré hangulatúvá teszik a…

Igaz, nem tudatosan, de valahogy világéletemben távol tartottam magam a hírektől. Mondhatjuk ezt nyugodtan szűklátókörűségnek vagy akár műveletlenségnek is, de tény, hogy - eltekintve a tagadhatatlan információhiányom okozta kellemetlenségektől - megspóroltam ezzel egy csomó idegeskedést, félelmet,…

Nagyon úgy fest, hogy ez a bejegyzés valamifajta köszönetnyilvánítás lesz, hiszen tény és való, hogy a fent nevesített intézményből a műtétemet követő 6. napon történő szűrkirakásom okán celebrált búcsúzkodás során az aktuális nővérnek önkéntelenül azt találtam mondani, hogy "nagyon jól éreztem itt…

Többnyire nem tulajdonítok nagy jelentőséget az év végéknek; hiába kutatok az emlékeimben, nemigen találok egyetlenegy betartott vagy megszegett fogadalmat sem, hiszen azt már Eckhart Tolle óta belátom, hogy a legjobb pillanat a változtatásra az éppen most - legyen az december 31. vagy éppen május…

Egyre inkább belátom, hogy az élet mindig arra a tézisre ad megerősítést, amiben az ember a leginkább hinni tud. Így aztán ahogyan májusban a gondolatban már hónapok óta ezerszer megrendezett temetésemnek megfelelően egyből áttétes vastagbéltumorral indítottam a daganatos betegségem történetét, úgy…