Nyugodtan összegezhetném szürreálisnak az utóbbi koronavírussal, elsős kislányom otthoni tanításával, home offic-szal, szombatonként online iskolával, a betegségtudatom leküzdésével, új étrend kialakításával, vizsgálatok elkerülésével, önmagam megerősítésével töltött időszakot, amibe beleesett…

Igaz, nem tudatosan, de valahogy világéletemben távol tartottam magam a hírektől. Mondhatjuk ezt nyugodtan szűklátókörűségnek vagy akár műveletlenségnek is, de tény, hogy - eltekintve a tagadhatatlan információhiányom okozta kellemetlenségektől - megspóroltam ezzel egy csomó idegeskedést, félelmet,…

Daganatos megbetegedésem májusi diagnosztizálása óta már vagy ezerszer megfogadtam, hogy új ember leszek, de ez sokszor nem megy olyan könnyen, mint ahogy hangzik; csak kicserélem az eddig agyonnyúzott magnószalagot a fejemben és teljesen más ritmusra járatom magam ezután. Másik hasonlattal élve úgy…

Nagyon úgy fest, hogy ez a bejegyzés valamifajta köszönetnyilvánítás lesz, hiszen tény és való, hogy a fent nevesített intézményből a műtétemet követő 6. napon történő szűrkirakásom okán celebrált búcsúzkodás során az aktuális nővérnek önkéntelenül azt találtam mondani, hogy "nagyon jól éreztem itt…

Az utóbbi időszak bátran mondhatom, hogy sokmindenre megtanított; nagyon úgy tűnik viszont, hogy a következő nehéz, több dolgozattal operáló tananyag a csontigható bizonytalanság lesz. Hogy erről most éppen a SOTE I. sz. sebészete gondoskodik, az majdnem részletkérdés. Bár tény, hogy folytathatta…

A megszokott szerdai munkanapom végeztével szokásos - tökörészést nélkülöző - tempómban lányomért az iskola felé haladva olyan erős fájdalom nyilallt a térdembe, ami majdnem ellehetetlenítette az egyébként szülinapi ünneplősre tervezett délután további részét. Rögtön a fásli és a diklofenák jutott…

Nyolc hónapja próbálok jó képet vágni az elcseszett életemhez, egészségemhez, utolsó erőmet összeszedve átnavigálni az agyonzúzott, meglékelt hajómat a viharos tengeren, hogy más vizekre jutva, megdicsőülve nyerjem el mesebeli méltó jutalmamat, de ez a hívatlan vendég, ez a rohadt kétségbeesés…

Többnyire nem tulajdonítok nagy jelentőséget az év végéknek; hiába kutatok az emlékeimben, nemigen találok egyetlenegy betartott vagy megszegett fogadalmat sem, hiszen azt már Eckhart Tolle óta belátom, hogy a legjobb pillanat a változtatásra az éppen most - legyen az december 31. vagy éppen május…

Az elmúlt hetekben minden erőmmel azon voltam, hogy attól a bizonyos birkanyájtól, ami a daganatos megbetegedés diagnózisát egyenlővé teszi a gyors halál ítéletével, elszakadjak, viszont ezzel egyidőben az orvosok, a környezetem, mint a vérszemet kapott, szagot fogott terelőkutyák minden…

Egyre inkább belátom, hogy az élet mindig arra a tézisre ad megerősítést, amiben az ember a leginkább hinni tud. Így aztán ahogyan májusban a gondolatban már hónapok óta ezerszer megrendezett temetésemnek megfelelően egyből áttétes vastagbéltumorral indítottam a daganatos betegségem történetét, úgy…