Abban biztos vagyok, hogy a legideálisabb beteget nem rólam mintázták. Az átlagnál minden bizonnyal többet parázok, és ennek sajnos a kívántnál jóval gyakrabban sikerült hangot adnom a vastagbélműtétem miatt véghezvitt kórházban tartózkodásom során. De bárhogy is nézek így utólag egy-két szituációt…

A bársonyfüggöny legördült, a taps elült... a nézőtér műtő kiürült. A sikeresnek mondott vastagbélműtétem utáni estén érzett eufórikus boldogságom a következő napra fájdalommal lesúlyozott kiszolgáltatottságérzetbe merült, lehúzva a pokol fenekére.

Vastagbélműtétem okán véghezvitt kórházba vonulásom, majd oda történő befogadásom egyik jelképes eseménye volt a kórházi karszalag rögzítése. Új idők járnak már itt kéremszépen; sehol egy név, sehol egy dátum, csak vonalkód és szám. Viszont a rabosításom egyik legtalálóbb megjegyzése is ehhez a…

Valójában a májusban kinyomozott májáttétes vastagbéldaganatom kapcsán már az ilyen-olyan vizsgálatok okozta tortúrák során úgy éreztem: én már eleget voltam rákos, ez már most több nyűg volt, mint amire az én kényes, tűfóbiás szervezetem fel van készülve, eleget vezekeltem, most jöhet az új,…

Május 7-től néha vonszolva, néha rettegve, néha apatikusan, néha magamra erőltetett optimizmussal haladtam végig a vizsgálatok - vérvételek, sebészi, onkológusi konzultációk, CT, PET-CT - csak nekem kikövezett útján, hogy május 28-ra, az MR-hez érjek megpihenni.

Biztonsággal mondhatom, hogy ha egyszer az ember - pláne a nóraember - allergiás lesz egy vizsgálat során használt kontrasztanyagra, akkor az elkövetkezendőkben már szinte nem is az eredmény tartja izgalomban a következő nagygépes randevún, hanem az ereibe fecskendezett szer hatása.

Valójában rengeteg előnye van, ha az emberről kiderül, hogy rákos; hirtelen nemcsak a közvetlen környezete lesz rá kíváncsi, hanem még a legtávolabbi ismerősök is kedveskedni kezdenek, nem is beszélve a rengetegfajta szuper gépről, ami mind nem áll meg a külcsínem feltérképezésénél, hanem komolyan a…

Az aggódás-érzés soha nem volt újkeletű a repertoáromban, azonban a többnyire a családtagjaimra, élethelyzetekre vonatkozó parám középpontjába 2018. őszén furcsamód saját egészségem került.

A réginóra legfőképpen kritikával vegyes irigykedéssel figyelte, hogy mostanában tényleg boldog-boldogtalan blogot ír. Pedig még maga is elismerte, hogy vannak tök jó írások és praktikus, egyedi, humoros stb meglátások, elképzelések. Aztán gondolt egyet: 37,02 évesen és ő is belevágott egybe. Nem…